2020. okt 19.

Anitával nem ismerjük személyesen egymást, az ő könyvének létrejöttében – kivételesen – nem volt benne a kezem, de amikor megláttam, kiről írt, úgy gondoltam, mindenképpen szeretnék készíteni vele egy interjút.

A könyved egy interjúkötet Karinthy Márton Kossuth-díjas színigazgatóról és színházrendezőről szól, aki nem mellékesen Karinthy Frigyes, a híres „nyelvújító” unokája, Karinthy Ferenc író fia. Honnan jött az indíttatás, hogy éppen Karinthy Mártonról írj könyvet?

– A történet kezdetén még nem tudtam, hogy könyvet fogok írni Karinthy Mártonról. Újságírói kíváncsiság hajtott, hogy megismerkedjek vele. Amikor kiderült, hogy szívesen fogad és beszélget velem, akkor még csak interjúkat szerettem volna vele készíteni, s reméltem, hogy azok egyszer majd napvilágot láthatnak. Én csak eddig láttam a folyamatot. Márton azonban már az első interjúnk közben felvetette a könyvírás ötletét. Én nem vettem komolyan, nem láttam magam íróként. De ő nem hagyta annyiban, időről időre felhozta a témát, emiatt aztán a közös munkánkra lassan elkezdtem másként nézni. Született belőle egy szakdolgozat, amire Márton is büszke volt. Kilenc éven keresztül beszélgettünk időről időre, sok anyagom összegyűlt, de nem gondoltam, hogy itt lenne a folyamat vége. Jó lett volna még tovább beszélgetni vele, mert kivételes embernek ismertem meg a Karinthy család utolsó férfi leszármazottját, de sajnos 2019 ősze óta nem tehetek fel több kérdést neki. Halálhíre után ismertem fel, hogy amit ígértem neki, azt kutya kötelességem betartani. Minden erőmmel azon igyekeztem, hogy írásaimat kötetté rendezzem, s kiadjam. Tehát a Na, pupák! kiadására a Karinthy Márton iránti tiszteletem és szeretetem ösztönzött.

– Ha információim nem csalnak, nem ez volt az első írásod, hanem sokkal korábbra nyúlik vissza ez a történet. Elmeséled nekünk, honnan indult írói pályafutásod?

– Amióta az eszemet tudom, érdekelt az irodalom. Már gyerekként próbálkoztam versekkel, mesékkel, aztán hamar eldöntöttem, újságíró szeretnék lenni. Nekem nem volt kérdés a pályaválasztás, tudatosan folytattam tanulmányaimat ebben az irányban. A gimnáziumban és az egyetemen is kerestem a lehetőséget cikkeim publikálására. Az alapképzés időszakában már gyakornok újságíróként vállaltam feladatokat a Győr-Moson-Sopron megyei napilap, a Kisalföld szerkesztőségében, ahol később főállású újságíró-szerkesztő lettem. Ez idő alatt készült a kötet alapanyaga Karinthy Mártonról.

– Volt valaki, aki támogatta írói törekvéseidet?

– A családom mindig szeretettel fogadta írásaimat, megerősítettek kollégáim visszajelzései is, de a legnagyobb támogatóm maga Karinthy Márton volt. Ő volt az első, aki íróként tekintett rám. Mindig hálás leszek neki ezért.

czeiner-szucs_anita.jpg

– Az írás mellett a vízilabdában is jeleskedtél. Miért döntöttél mégis úgy, hogy a betűk szeretetét helyezed előtérbe?

– Szerettem a sportot, a csapatot, motivált a versenyzés, úgy érzem, életem alapjaiban határozza meg sportolói múltam, azonban voltak nálam sokkal tehetségesebb pólósok is. Sosem szerettem volna az élsportolók életét élni, nekem valahogy természetes volt, hogy a vízilabda egy állomás lesz az életemben. Mára tudom, hogy annál is több, mérföldkő volt. Az irodalom, az írás viszont remélem, örökké kísérnek majd utamon!

– Adott azért valamilyen pluszt a vízliabda, amely által könnyebb volt elérni a céljaidat?

– A sport megtanított küzdeni, kitartani és csapatban gondolkodni. Most úgy látom, ahhoz, hogy elérjem a céljaimat, ezek az alapvető sarokkövek elengedhetetlenek. A póló a gyengeségeimet is megmutatta, illetve azt az utat, aminek köszönhetően megbirkózhatok a nehézségeimmel. Sokszor eszembe jutnak pillanatok azokból az időkből.

– A könyved megjelenését már nem élhette meg Karinthy Márton. Milyen gondolatok, érzések kavarogtak benned a könyv előkészítő munkálatai alatt?

– A kötet szerkesztése egyfajta gyászfeldolgozás is volt nekem. Halálhíre megrázott. Ijesztő volt szembenézni vele, hogy többé nem kereshetem, hogy valami véget ért. Fájt, de furcsa módon ennek az érzésnek a tisztelettel vegyített elegye adott elég erőt ahhoz, hogy pici lányom mellett a lopott időkben, csak azért is addig küzdjek, amíg megjelenésig nem viszem a kéziratot. Karinthy Márton tollbamondott példája is sokat segített a kiadáshoz vezető rögös úton. Az ugyanis nem leányálom ezen a pici magyar piacon.

– Volt olyan gondolata Mártonnak, amely a közös munkátok között különösen megragadott, esetleg mély nyomot hagyott benned?

– A Karinthy Mártonnal folytatott beszélgetések legalább olyannyira meghatározóak számomra, mint a sportolói tapasztalataim. A budai direktor élete történetének minden tanulságát beleszőtte kérdéseimre adott válaszaiba, ezért mondhatom, hogy nehéz kiemelni egyet, ami mély nyomot hagyott, hiszen minden szava külön és összeségében is üzenet nekem és az utókornak is. Hálás vagyok, hogy megörökíthettem, s így a mindenkori olvasók is meríthetnek belőle.

Mondandójából legerősebben az önmagunkba vetett hitről szóló üzenet ragadott magával, ami engem azóta is segít pályámon. Emellett pedig álljon itt egy fontos idézet tőle:

„Minden emberben megvan a tehetség, a csoda lehetősége. Ki így tud élni vele, ki úgy. Nem mások kárán kell koloncként élnünk, hanem úgy kell léteznünk, hogy előrébb vigyük az emberiség ügyét.”.

– Milyen terveid vannak a közeljövőben az írással kapcsolatban? Tervezed újabb kötet kiadását?

– Örömmel mondhatom, hogyha minden a tervek szerint alakul, december elején bemutathatom első gyerekverses kötetemet, az Anyajegyet, amelyet annak reményében állítottam össze, hogy verseim nyomán a családok megérzik majd azt az erőt, amit a közös versolvasás intim élménye jelenthet kapcsolataikban, és ennek hatására még több lírával veszik körbe magukat.

Verseim többsége a családi élet bensőséges bűvköréről szól, de akad közöttük olyan, amelyik bizonyos megváltozott élethelyzetre is felhívja az olvasóm figyelmét, teret hagyva ezzel az érzékenyítésre és a fontos beszélgetésekre. Ezek mellett pedig soraimmal célom a játék is, hiszen verset olvasni és befogadni, öröm.

– Hol tudják az olvasók megvenni a könyvet, illetve hol találkozhatnak veled?

– A Na, pupák! című kötet megrendelhető a Flaccus Kiadótól, illetve megtalálható a Libri és Líra boltháózatokban is.

A Na, pupák!-kal ellentétben az Anyajegyet magánkiadásban jelentetem meg. A kötetről közösségi médiafelületeimen – https://www.facebook.com/czeinerszucs/ https://www.instagram.com/nadi_hegedu/ – még többet árulok el előzetesen is. A megrendeléseket az anyajegyrendeles@gmail.com címen várom. A bemutatók, író-olvasó találkozók a pandémia miatt sajnos jelenleg képlékenyek, de nagyon remélem, hogy jövőre pótolhatom ezeket a számomra olyan fontos eseményeket.

(A fotókat készítette: Huszár Gábor, Karácsony Kitti és Májer Csaba József)

Ha pedig te, kedves olvasó, úgy gondolod, szeretnél könyvet írni, a Helyesen magyarul és Az én könyvem csapata örömmel segít ebben.

 

Scroll to Top