A személyes története és a sorstársakkal való beszélgetések inspirálták az Isten veled, Narcissa című könyv szerzőjét.
A narcisztikus személyiségzavar és maga a narcizmus fogalma berobbant a köztudatba, ugyanakkor mai napig rengeteg fals információ kering, miközben az áldozatok kétségbeesetten keresik a kiutat. Valójában mit takar a narcisztikus viselkedés, milyen rombolást képes végezni az áldozat lelkében, és hogyan lehet kikerülni a csapdájából? Ezekre a kérdésekre keresi a választ első regényében Bartha Ivett, aki túlélőnek vallja magát. A közösségi médiából és blogjáról ismert írónő különleges módját választotta a traumafeldolgozásnak.
Mit gondolsz, Ivett? A nehéz témákat érdemes felvezetni, vagy csapjunk a közepébe?
Bartha Ivett: Ahogy neked jó!
Akkor a köztes megoldást választom. Nagyon érdekelne, hogy az írás szeretete honnan eredeztethető nálad?
Bartha Ivett: Az írás gyerekkorom óta az életem része, de bevallom, eszem ágában sem volt könyvet írni pár évvel ezelőttig. Naplóírással kezdtem, aztán volt egy verselős korszakom. Sok évvel ezelőtt egy borzalmas élethelyzetbe kerültem, és a Facebook oldalamon kezdtem posztolni, valósággal kiüvöltöttem a fájdalmamat. Ahogy gyógyultam, a humorosabb életsztorik is megjelentek. Egyre több pozitív visszajelzést kaptam, hogy jó olvasni az írásaimat. Egy írónő ismerősöm javasolta, hogy indítsak blogot. Miután több követőm megjegyezte: „ha írnál egy könyvet, én elolvasnám”, elkezdett motoszkálni bennem a gondolat. Innen még több éves út vezetett az első regényem megjelenéséig.
Aki nem követte volna a felületeidet, azoknak áruljuk el, hogy nagyon bátran és nyíltan vállaltad a közösségi oldaladon a bántalmazó kapcsolatodat és az azután következő jogi hercehurcát. Gondoltál akkor arra, hogy ezzel akarva-akaratlanul, de segítesz az embereknek?
Bartha Ivett: Eleinte a tehetetlen düh vezetett. Volt egy szörnyű házasságom, amiben lelki és fizikai bántalmazásnak voltam kitéve. Megszületett viszont a fiam, és miatta volt erőm kilépni. Tudtam, hogy neki jobb sorsot szánok, mint amiben én nőttem fel.
Ha jól értem, ezzel nem értek véget a traumák. Mi történt a válás után?
Bartha Ivett: Már maga a válás is hajmeresztő volt, de ami utána következett…Ha nem velem történik, nem hiszem el! A jogi eljárások során rengeteg igazságtalansággal szembesültem. A gyámhivatal reakciója, amikor fizikailag bántották a kisfiamat: „Van felnőtt tanú az ön részéről? Ha nincs, semmit nem tudunk tenni.” Amikor kitépték a fiamat a karomból a saját otthonomban, és kihívtam a rendőröket, engem fenyegettek meg, hogyha balhézok, tőlem veszik el a gyereket. És ez csak a jéghegy csúcsa. Akkor már tudatosabb voltam, mert sok emberrel beszéltem, aki hasonló tapasztalatokon ment keresztül, és ki akartam rakni a térbe. Csak azon lehet változtatni, ami fényre kerül. Én mindig hittem a jogban, a jogi védelem erejében, de ezt kiölték belőlem.
Hogyan élte meg ezt a brutális helyzetet a fiad?
Bartha Ivett: Eleinte, amikor hazaért láthatásról, egy óráig nem szólalt meg, nem nézett rám. Sokszor sírt „ok nélkül”, ő maga sem tudta elmondani, miért. Az exem előtte fenyegetőzött, hogy betöri az ajtót, és elviszi tőlem. Aztán ott voltak a gonoszkodó üzenetek a baljós anyóstól: „Mama azt mondta, azért lettem beteg, mert te nem tudsz rám vigyázni.” És ilyenből minden hétre jutott, a mama fáradhatatlan volt. A gyámhivatalt ezek az „apróságok” már végképp nem érdekelték. Tulajdonképpen a fiam egy háborús övezetben nőtt föl.
Mit szóltak a követők a nyers és velőtrázó őszinteségedhez?
Megható, felemelő és sokkoló, ezek a szavak jutnak eszembe. Többen írtak privátban, elképesztő, drámai sorsokat ismertem meg. Azért kaptam fenyegető üzenetet is, hogy bajba kerülök, ha nem állok le. Akkor már nem tudtak megfélemlíteni. Mert az erőszaktevőknek pont ez a céljuk: hogy félelemben tartsanak. És a sorstársaimmal való kommunikáció bizonyította, mennyire fontos, hogy megfogjuk egymás kezét és ki merjük mondani az igazságot.
A volt párodat diagnosztizálták nárcisztikus személyiségzavarral?
Bartha Ivett: Nem, és nekem sem tisztem, hogy pszichiátriai diagnózisokat állítsak fel, mivel nem vagyok szakértő. Mindazok alapján, amit ebben a témában olvastam a saját önismereti-öngyógyító utamon, annyit tudok mondani, hogy a kapcsolati dinamikánkra egy az egyben illik a leírás. Ami számomra még ennél is megdöbbentőbb volt, hogy a gyerekkoromban átéltek is ehhez a viselkedéshez kötődnek.
Egyre többet hallani ezt a kifejezést, mégis azt gondolom, az emberek kevésbé ismerik, illetve sokszor csak úgy dobálóznak vele!
Bartha Ivett: Pontosan. Az nagyon jó, hogy közismertté vált ez a probléma, ugyanakkor magam is azt tapasztalom, hogy már úton útfélen használják, és a bunkó szinonimájaként alkalmazzák. Összekeverik a narcisztikus jegyeket a személyiségzavarral. Valamennyiünkben vannak narcisztikus vonások, ettől még nem válunk bántalmazókká.
A könyvedben, az Isten veled, Narcissában hangsúlyos szerepet kap a gyógyulás is. Neked ez a könyv volt a „gyógyszered”?
Bartha Ivett: Engem is gyógyított, ez kétségtelen. És igen, nagyon fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy nem elég felismerni, mivel állunk szemben, még az sem elég, ha kilépünk a bántalmazó kapcsolatból. Amíg hordozzuk a sebet, ami miatt megtalálnak a narcisztikusok, csak a szereplőgárda változik. Valódi gyógyulást az önismeret és a gyermekkori traumák feldolgozása jelent. Sok évig egyébként életvezetési tanácsadóként akartam segíteni az embereket, aztán ezt elengedtem.
Hogyhogy elengedted ezt a vonalat?
Bartha Ivett: Nem az én utam volt. Tudod, ha valamivel évekig próbálkozol, és csak nem indul be, fel kell tenned magadnak a kérdést: biztos jó irányba haladok? Én a családállítás módszerével a traumáim feldolgozásakor ismerkedtem meg, és az egyik leghatásosabbnak találtam. Mivel bármilyen rendszerre alkalmazható, csináltam magamnak egy kis személyes állítást. Felírtam a lehetséges karrierutakat papírra, lefordítottam, összekevertem, és a padlóra tettem. Én lepődtem meg a legjobban, hogy amelyiknél semmi érzés nem jött, az volt a coaching. És amelyiknél melegség és izgalom járt át, az volt az írói hivatás. A lélek soha nem hazudik…
Terápiás könyv, de tulajdonképpen nem terápiás formában. Miért egy fikciós, de bevallottan önéletrajzi ihletésű könyv lett az Isten veled, Narcissa?
Bartha Ivett: Ahogy egy kedves páciensem mondta mindig: „Nem a személyem az érdekes, hanem a történet.” Minden fontos tapasztalatomat, felismerésemet igyekeztem beleszőni, hogy segítsek a sorstársaimnak. És a regény az én műfajom, ahogy életem minden területén, itt is fontos a szabadság. Imádtam megálmodni a karaktereket, szőni az eseményeket.
Elnézve a közösségi média-oldalaidat és blogodat, rengeteg embernek segítesz, és csak az érintett nők töredékéhez juthatott el a híred, nem beszélve azokról, akik súlyos tagadásban élnek!
Bartha Ivett: Örülök, hogy így fogalmaztál, mert nagyon fontosnak tartom beszélni arról is, hogy a narcisztikus személyiségzavar nem „férfibetegség”. Nőket is érint, és az esetek többségében sokkal kevésbé szembetűnő, mert más formában jelentkezik, úgyhogy megkockáztatom, hogy többen vannak, mint a statisztikák mutatják. Valóban igyekszem segíteni, és azt gondolom, hogy a regényem nemcsak a narcisztikus áldozatoknak, hanem bármilyen bántalmazás elszenvedőinek tud hasznos információval szolgálni. A speciális jegyektől eltekintve a bántalmazó, mérgező családban felnövő emberek általánosan alacsony önbizalommal és önbecsüléssel rendelkeznek, rossznak és értéktelennek tartják magukat. A gyógyulás útja minden esetben a gyermekkori traumák feldolgozása.
Valóban, ha már a gyógyulást említed: mennyi ideig tartott neked kijönni ebből a traumából? Egyáltalán ki lehet?
Bartha Ivett: Objektív módszerekkel mérve mindig lesz különbség egy normális és egy bántalmazó családban felnőtt ember idegrendszerében. Azt gondolom, ha már szépen telnek a napjaid, vannak céljaid, és tudod élvezni az életedet, meggyógyultál. Ez egy hosszú folyamat. Senkit nem akarok megrémiszteni, nekem jó tíz évembe telt, és még most, közel húsz év elteltével is időnként vannak visszaesések. Azt azért hozzáteszem, én traumás közegben gyógyítottam magam, mert nem volt lehetőségem kilépni, ez azért elég komoly nehezítő tényező. Ha van lehetőség kiszakadni, már egy év alatt komoly javulást lehet elérni szakértő segítséggel.
Miért a családállítást választotta Ivett? Hogyan születtek meg a könyvének a főszereplői? A következő részből kiderül, várunk titeket a Helyesen magyarul blog és social felületein.
A könyvről Bartha Ivett: Isten veled, Narcissa
Egy regény, amely azt üzeni, hogy mindig van remény: a nárcizmus és a bántalmazás sötét labirintusából is létezik kiút. A történet hősei a fájdalom és a manipuláció bilincseivel küzdenek meg, miközben rátalálnak belső erejükre is, amely képessé teszi őket arra, hogy elengedjék a múltat, újra felfedezzék önmagukat, és felszabadultan lépjenek egy egészségesebb, szabadabb élet felé. Ez a regény egyszerre fájdalmas és felemelő, mert megmutatja: a szabadulás lehetséges, és a gyógyulás útja a legmélyebb sebekből is elindítható.
A könyv az írónő oldaláról rendelhető meg:
