Számos különös történetünk van arról, hogy egy-egy munkatársunk hogyan került a Helyesen magyarul csapatához, ám Karsa Timié az egyik leginkább mesébe illő: olvasóból lett csapattag!
A helyesírás valahogy mindig különösen fontos volt számomra. Talán az általános iskolai magyartanárom, Jankovné Szedmák Éva néni ,,tehet róla”, hogy fontossá vált, hogy mit, hogyan írunk. Rengeteget gyakoroltuk a helyesírást, és sokszor kaptuk azt házi feladatnak, hogy mondatokat másoljunk le. Semmi mást, csak ezt. Akkor még nyilván nem gondoltam, hogy ennek milyen jelentősége van, ám utólag megértettem, hogy a rögzülés. Ennek köszönhetően elég jónak gondoltam a helyesírásomat, egészen addig, míg az Alternatív Közgazdasági Gimnáziumban Biró Gábor el nem bizonytalanított. Nála olyan szavakat tanultunk meg leírni, mint a pácsó, a borjúvályú vagy az atomtengeralattjáró-bázis.
Hiába teltek el évek, mióta tanítottak engem, egyfajta utólagos megfelelési kényszer van bennem feléjük, így mindig fontos volt számomra, hogy amennyire képességeim engedik, helyesen írjak. Az egyik ilyen ,,te jó ég, ezt hogy is írják?” pánikomnál futottam bele a Helyesen magyarul Facebook-oldalába, ahol nagyon tetszett, hogy tényszerűen, számomra érthetetlen nyelvtani magyarázatok nélkül, képekben kapok választ a kérdéseimre. Többször előfordult, hogy olyan szavakról is kiderült, hogy hogyan írandóak, amik esetében biztos voltam az írásmódról – legalábbis biztosnak hittem magamat.
A Helyesen magyarult követve úgy éreztem magam, mintha egy titkos társaság tagja lennék ott, ahol mindent biztosan tudnak, és csak az olyan kiváltságosakkal osztják meg az információkat, mint én.
Munkatársból szerző
Régóta bennem volt a gondolat, hogy írjak egy cikket vagy interjút arról, hogy a magyar nyelv helyesírása időről időre hogyan és miért változik. Amikor megfogant a gondolat, pontosan tudtam, hogy kihez forduljak. Felkerestem hát a Helyesen magyarul ,,szülőanyját”, Mosolygó-Marján Erzsébetet, azaz Böbét.
Slusszpoén, hogy ez csaknem két éve volt, és az interjúból azóta sem lett semmi, viszont Böbe közbenjárásával megjelent a 42 év című romantikus gasztroregényem, ami a második kiadását is megérte, immáron a Helyesen magyarul gondozásában. Bár a korábbi rossz tapasztalatok miatt lehettek volna aggodalmaim, mégsem volt egy csepp sem, mert a csapat éppúgy dédelgette a történetemet, ahogyan én.
Bár hajlamos vagyok ,,túl sok fájlt megnyitni”, a végén csak kilyukadunk oda, hogy hogyan lettem csapattag! Mivel Böbe tevékenyen részt vett abban, hogy megjelenhessen a 42 év, látta, hogy hogyan dolgozom, milyen vagyok és mire vagyok képes, így szerencsémre egyenes út vezetett a Helyesen magyarul csapatába, ahol marketing-szövegíró lettem.
A fogadtatás már-már könnyeket csalt a szemembe, merthogy olyan volt, mintha mindig is ide, ehhez a csapathoz tartoztam volna. És ki tudja, talán pont rám vártak, de hogy én rájuk vártam, az egészen biztos!
Karsa Tímea
marketing-szövegiró