2025. augusztus 27-én egy 23 éves nő rálőtt a minneapolisi Annunciation katolikus templom híveire: két gyermeket megölt, huszonhét embert megsebesített. A helyi lap, a Minnesota Star Tribune riporterei az elkövető YouTube-csatornáján videókat találtak, amelyeken egy napló lapjait pörgeti, csakhogy a szöveget senki sem tudta elolvasni a szerkesztőségben. A betűk cirillnek tűntek, de a szöveg nem volt orosz.
A lap egyik fejlesztője képernyőképeket készített a videókból, és betöltötte őket a szerkesztőség vállalati ChatGPT-fiókjába. A modell felismerte, mivel állnak szemben: ez úgynevezett álcirill (angolul: faux Cyrillic), nem valódi nyelv, hanem egyfajta kód, amelyben cirill betűkre hasonlító karakterekkel írnak le angol szavakat, jellemzően azért, hogy az írás első ránézésre olvashatatlan maradjon. Innentől felgyorsultak az események: egy saját programmal automatizálták a képkockák kigyűjtését, a ChatGPT pedig első nekifutásra lefordított több száz naplóoldalt, összesen több mint 600 ezer szót. A nyers fordításban aztán kulcsszavakra és témákra kerestek rá – korábbi munkahelyek, kapcsolatok, zálogházak, lőterek bukkantak elő –, és ezek a nyomok irányították a klasszikus, terepen végzett riporteri munkát.
És itt jön az a részlet, amiért ezt a történetet a Helyesen magyarul olvasóinak külön is érdemes elmesélni. A szerkesztőség a legfontosabb szakaszokat két orosz nyelvvel foglalkozó akadémikussal ellenőriztette a közeli St. Olaf College-ról. A gépi fordítás nagyrészt pontosnak bizonyult, de a nyelvészek találtak benne hibákat, köztük egy olyat, amely félreértelmezte az elkövető lehetséges indítékát. Egy tömeggyilkosság utáni napokban ennél kényesebb tévedést nehéz elképzelni; a lap szerkesztője éppen ezért hangsúlyozta, hogy hallucinációkra számítva minden idézetet és következtetést emberrel ellenőriztettek.
A Star Tribune tudósítása végül Pulitzer-díjat ért a hírkategóriában. És messze nem ez volt az egyetlen elismert munka, amelyben ott dolgozott a mesterséges intelligencia.
Rekord: nyolc pályamű készítője vallotta be, hogy AI-t használt
A Harvard Egyetem újságírás-kutató műhelye, a Nieman Lab augusztus 3-án közölt összesítése szerint a 2026-os Pulitzer-díjak 15 újságírói kategóriájában összesen nyolc elismert pályamű – öt győztes és három döntős – készítői jelentették be a zsűrinek, hogy munkájukhoz mesterséges intelligenciát is használtak. Ez rekord: a Pulitzer-bizottság 2024-ben tette kötelezővé az AI-használat bevallását a jelentkezéskor, az első évben öt döntős – köztük két későbbi győztes – élt vele, idén pedig már nyolc pályamű.
Az esetek sora önmagában is tanulságos. A Wall Street Journal a 2025-ös, halálos áldozatokkal járó texasi árvizek után saját programmal töltötte le Kerr megye honlapjáról az összes nyilvános ülésjegyzőkönyvet, napirendet és átiratot, majd a lap belső, WSJPT becenevű nyelvimodell-eszközével minden dokumentum minden oldalát kivonatoltatta, hogy megtalálja a korábbi árvizekre utaló részeket. Így bukkantak rá az egykori seriffre, aki már egy évtizeddel korábban kültéri vészjelző szirénákat sürgetett a megyei vezetésnél – hiába. A lap árvíz-tudósítása döntős lett a hírkategóriában, és ugyanez a dokumentumfeldolgozó módszer vitte döntőbe az Epstein-aktákról szóló riportjaikat is a közszolgálati kategóriában.
Az Associated Press a kínai megfigyelőállamról szóló, a nemzetközi kategóriában győztes riportsorozatához több tízezer kiszivárgott e-mailt és vállalati adatbázist, valamint állami beszerzési iratok ezreit tette kereshetővé nyelvi modellek segítségével. Az így feltárt szerződésekből rajzolódott ki, milyen mélyen vettek részt amerikai technológiai óriások a kínai megfigyelési rendszer kiépítésében. A New York Times pedig megfordította a szereposztást: riporterei hónapokon át kézzel olvasták végig és kategorizálták a tőzsdefelügyelet kriptovalutás pereinek több mint tízezer dokumentumát, és csak a kész, emberi elemzést ellenőriztették egy GPT-5 modellel, és ahol a gép mást állított, ott újra elővették az iratokat. A vizsgálat, amely kimutatta, hogy a hivatal a folyamatban lévő kriptoügyei több mint 60 százalékából hátrált ki a második Trump-adminisztráció alatt, az oknyomozó kategóriában nyert.
Hol a határ? A zsűri szerint az írásnál
Marjorie Miller, a Pulitzer-díjak adminisztrátora szerint a szakma ma már jóval kevésbé tart az AI-tól, mint néhány évvel ezelőtt — mert időközben kialakult egy közös értelmezés arról, hol van az eszköz helye. Az adatgyűjtésben és az elemzésben igen; a díjra beadott szövegek megírásában és szerkesztésében nem. A bizottság elvárása változatlan: a pályaművet végső soron embernek kell létrehoznia, és a jelentkezőknek ezt akkor is bizonyítaniuk kell, ha közben segédeszközként AI-t használtak.
Az idei nyolc esetben az AI valóban nem szövegíróként dolgozott: keresett, rendezett, kivonatolt, fordított, egy esetben pedig az emberi munkát ellenőrizte. Érdekesség, hogy az első két évben a bejelentett eszközök jórészt még a ChatGPT előtti korszak gépi tanulási technikái voltak – adatvizualizációhoz, műholdképek elemzéséhez –, és a nagy nyelvi modellek csak idén kerültek túlsúlyba, jellemzően a dokumentumhegyek gyors átfésülésénél.
A zsűri tudja. És az olvasó?
És itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ami miatt ez a történet a mi sorozatunkba kívánkozik. A kötelező bejelentés ugyanis a zsűrinek szól, nem az olvasóknak. Hogy a nyilvánosság felé mi derül ki, az ma szerkesztőségenként, sőt cikkenként változik. A Wall Street Journal például a texasi árvizes cikkeiben egyáltalán nem jelezte az AI használatát, mondván: az eszköz csak kifinomult keresőként működött, a dokumentumokat riporterek olvasták el, az állításokat ők ellenőrizték. Ugyanez a lap egy másik vizsgálatánál viszont – amelyben nyelvi modellek több mint egymillió légügyi jelentést dolgoztak fel, és az AI által számított statisztikák magába a cikkbe kerültek – részletes, nyilvános módszertani leírást tett közzé. A határvonalat tehát ma minden szerkesztőség maga húzza meg. Jóhiszeműen, végiggondoltan, de egységes szabály nélkül, az olvasó pedig legfeljebb bízhat benne, hogy az adott lap jól dönt.
Az időzítés csendes iróniája, hogy a Nieman Lab összesítése egy nappal azután jelent meg, hogy az Európai Unióban alkalmazandóvá váltak az AI-rendelet átláthatósági szabályai, amelyek, ha nem is a nyomtatott sajtóra és a könyvekre szabva, de éppen azt az elvet mondják ki, hogy a gépi közreműködésről a közönséget kell tájékoztatni, nem csupán egy szakmai grémiumot.
Jövőre a könyveknél is rákérdeznek
A mi szempontunkból a legfontosabb mondat mégis a beszámoló vége felé bújik meg. Miller bejelentette: mivel az elmúlt időszakban több irodalmi díj körül is vita robbant ki állítólag AI-jal íratott szövegek miatt – idén például a Commonwealth-novellapályázat döntősei közül többet is ezzel gyanúsítottak meg –, a Pulitzer jövőre a könyvkategóriák jelentkezési űrlapjára is felveszi az AI-nyilatkozatot. Vagyis a világ egyik legrangosabb sajtó- és irodalmi díja kimondta: a könyveknél is tudni akarja, ember írta-e a szöveget.
Két tanulságot látunk ebben a történetben. Az első biztató: az idei Pulitzer-esetek pontosan megmutatják, hol tud az AI valóban jót tenni – ott, ahol keres, rendez, első fordítási vázlatot készít, és ezzel időt szabadít fel az embernek arra, amit csak ő tud: kérdezni, ellenőrizni, mérlegelni és írni. A St. Olaf College nyelvészei, akik kiszúrták a gépi fordítás indítékot torzító hibáját, ennek a munkamegosztásnak a legszebb példái, és egyben emlékeztetők arra, miért nem szabad a gépre hagyni az utolsó szót.
A második tanulság viszont óvatosságra int: az átláthatóság ma ott áll meg, ahol a kötelezettség véget ér, a zsűri ajtajánál. Mi azt gondoljuk, hogy amit a Pulitzer-bizottság elvár a pályázóitól, azt az olvasó is joggal várhatja el minden könyvtől, amit a kezébe vesz: derüljön ki, mennyi benne az emberi és mennyi a gépi munka. Ehhez viszont nem elég a jó szándék és a szerkesztőségi belátás – egységes szabály kell, méghozzá a jogalkotótól.
Ami a zsűrinek jár, az az olvasónak is jár.
Írd alá az „Átlátható AI-t, védett szerzőket!” petíciót a peticio.hmkonyvek.hu oldalon – egy percet kérünk, és minden aláírás számít.
Kapcsolódó tartalmaink
- „Gép írta vagy ember?” – kiadói AI-gyanú botrányok nyáron (helyesenmagyarul.hu)
- „Gép írta vagy ember?” – az Authors Guild „Human Authored” tanúsítványáról (hmkonyvek.hu)
- „Gép írta vagy ember?” 1. rész – az uniós AI-jelölési szabályozásról (hmkonyvek.hu)
- Az „Átlátható AI-t, védett szerzőket!” petíció (peticio.hmkonyvek.hu)
Források
- Andrew Deck: A record-breaking eight Pulitzer awardees disclosed AI use this year – Nieman Journalism Lab (Harvard), 2026. augusztus 3. Elsődleges forrás, a Wall Street Journal, a Minnesota Star Tribune, az Associated Press és a New York Times munkatársainak, valamint Marjorie Millernek, a Pulitzer-díjak adminisztrátorának nyilatkozataival (niemanlab.org)
- A Wall Street Journal nyilvános módszertani leírása a légügyi (FAA) jelentések AI-alapú elemzéséről (wsj.com)
- A New York Times módszertani cikke a tőzsdefelügyeleti kriptoperek elemzéséről (nytimes.com)
- The Atlantic: a Commonwealth-novellapályázat AI-gyanúba keveredett döntőseiről (theatlantic.com)
- Európai Bizottság: az AI-rendelet átláthatósági szabályainak hatálybalépése, 2026. augusztus 2. (digital-strategy.ec.europa.eu)
- Nieman Lab korábbi összesítései (2024, 2025) a Pulitzer AI-bejelentési szabályának első éveiről (niemanlab.org)
