Agatha Christie nyomdokaiba lép a magyar írónő. Haffner Orsolya, a Hector Connell eseteit bemutató, a Tükörtó és az Ikerfák című bűnügyi családregényeivel egy új, eddig szinte ismertlen műfajban aratott sikert a hazai könyvpiacon. A szerző számára nem új keletű az írás, sőt kislánykori történeteiből és szakmájából nyeri az inspirációt az alkotáshoz. Vajon teljesült Orsolya minden vágya? A Helyesen magyarul interjújából kiderül!
Mikor találkoztál először tudatosan a könyvekkel?
Haffner Orsolya: Óvodás koromban. A szüleim tanítottak meg olvasni, később magamtól is rákaptam, mivel akkor még nem volt internet, de voltak a könyvek! Az első meghatározó olvasmányok Benedek Elek meséi voltak, például a Világszép nádszálkisasszony és hasonló történetek.
Ezek szerint abban a szerencsés helyzetben voltál, hogy értek kulturális ingerek gyerekként. A szüleidre ez mennyire volt jellemző?
Haffner Orsolya: Nagyon szerencsés voltam, több ezer könyvünk volt, sokféle műfajban. A szüleim nyitott, kíváncsi, művelődni szerető emberek voltak. Apukám például Rejtő Jenőt adta a kezembe, és nagyon megszerettem Agatha Christie krimijeit is, amiket azóta is újból és újból újraolvasok.
Innen nézve már-már az lenne meglepő, ha nem kezdtél volna el írni! Mikor kezdődött nálad az írás?
Haffner Orsolya: Először leveleket írtam a nagymamámnak, nyomtatott nagybetűkkel, nagycsoportos óvodásként. Örült neki, majd később kiderült: az összes levelemet eltette. Aztán naplót kezdtem vezetni, amit gyakorlatilag felnőttkoromig folytattam. Rengeteg naplót teleírtam, azóta is őrzöm őket.
Mi volt a katalizátor, az a heuréka pillanat, ami a naplóírásból elvezetett a könyvig?
Haffner Orsolya: Tartottam egy hosszabb szünetet, amikor a családalapításra és a gyerekeimre koncentráltam. Az első könyvem, az Ahogy a felnőttek mondanák még nem regényként jelent meg, hanem fiataloknak szóló rövid történetek gyűjteményeként. Később egyre azt éreztem, ebből ki tudnék hozni valamit! A Tükörtó konkrét inspirációját például egy Budapest környéki tó adta, ahová a lányommal mentünk el egy borús vasárnap. Olyan misztikus hangulatot árasztott magából, hogy megmozdult bennem a „történhetne itt valami” érzés.
Mit jelent számodra az alkotás élménye?
Haffner Orsolya: Leginkább azt, hogy ami valahol bennem él – gondolat, érzés, ötlet –, azt meg tudom fogalmazni, „ki tudom adni” magamból. A regénynél ez még erősebb: valamit létrehozok, ami addig nem volt, ráadásul kézzelfogható formában. Amikor a könyvet a kezembe veszem és lapozom, az egyszerre nagyon személyes és valós élmény.
Olvasóként azt vettem észre, hogy egy különleges-trükkös, szinte új formátumot hoztál létre a regényeddel. Te hogyan határozod meg a Tükörtó és az Ikerfák műfaját?
Haffner Orsolya: Én úgy fogalmaznék; családtörténetbe ágyazott bűnügyi regény. A nyomozás egy oknyomozó újságíróhoz kötődik, és összefonódik a saját családtörténetével is. A könyvesboltok krimiként címkézték, és bár nem áll messze tőle, de ennél sokkal mívesebb és nagyívűbb történetet szerettem volna elmesélni.
Miért a rejtély, bűnügyi szál és a több idősík lett a családtörténeted plusz fűszere?
Haffner Orsolya: Mert izgalmas, letehetetlen történetet szerettem volna írni. Olyat, aminek a végére kíváncsi az olvasó. Nekem ez intellektuális kihívást is jelent: több szál, több idővonal, sok apró összefüggés. A Tükörtóhoz például részletes dokumentációt készítettem; ki, mikor, mit tudhat, hány éves, mi mikor történik? Ezek nélkül könnyű ellentmondásokba keveredni.
A pszichológia és HR világában töltöd a mindennapjaidat, oda köt a szakmád. Úgy tűnik, mintha előre profiloztad volna a szereplőidet, ami ritka és merész írói döntés!
Haffner Orsolya: Fontosnak tartom a karakterprofilokat. A doktori munkám is kapcsolódott személyiségtípusokhoz, és bár nem használok teszteket a regényírásnál, nagyon figyelek arra, hogy a szereplőknek legyen erőssége és gyengesége, Ez viszi előre a történetet, és ettől tud velük azonosulni az olvasó.
Hogyan született meg a Tükörtó folytatása, az Ikerfák?
Haffner Orsolya: A karakterek és maga a történet kiáltottak a folytatásért. A szerkesztőmmel konzultálva adtunk is egy sorozatcímet a köteteknek: Hector Conner esetei. Az Ikerfák a második rész, a harmadikat pedig most írom. már el is kezdtem, minimum trilógiában gondolkodom, ámbár lehet, hogy ennél több könyv születik majd.
A Helyesen magyarul oldalára számos kezdő író látogat el, sokan csak most érlelik magukban a gondolatot, hogy kiadják a művüket. Milyen érzés volt, amikor először a kezedben tartottad a kész regényt?
Haffner Orsolya: Az egyik legnagyszerűbb pillanat volt az életemben. Amikor jött a futár, és kinyitottam a dobozt, alig hittem el, hogy az addig a képernyőn szereplő mondatok a papírlapokon köszönnek vissza. Két nagy álmot tűztem ki volt az életemben: doktori fokozatot szerezni és regényt írni. Nagyon boldog vagyok, hogy mindkettő teljesült, annak pedig még jobban örülök, hogy regényből nem is egyet, hanem már többet is kiadtam.
A szerzőről
Azt mondják, a legjobb történetek azok, amelyek a szívre hatnak. Az írás számomra nemcsak szenvedély, hanem megszelídíthetetlen folyó, amely az ereimben folyik. Nevezhetném művészeti formának vagy kreativitásnak is, esetleg a szavak táncának, amelyek az emberi érzelmeket és sorsokat igyekeznek megmutatni. Amikor egy történeten gondolkozom, a mondatok önmaguktól alakulnak. Időnként magam is meglepődöm: az események sodornak magukkal, és az elején gyakran még nem tudom, hogyan végződnek majd. Micsoda kaland!
A legélvezetesebb, hogy a képzelet nem ismer határokat: a valóság és az álom úgy fonódik össze, ahogy a fejemben megjelennek. Van, hogy egy szereplőm hozzám szól: „Várj, én itt máshogy cselekednék!” – ilyenkor meghallgatom, és írom, amit diktál. Mennyire drukkolok, hogy elég gyors legyek követni! Ki tudná legjobban, mi bújik meg a feltárásra váró rejtett világ mögött, ha nem ő? Én csak közvetítő vagyok.
Gyerekként számos naplót teleírtam, később pedig azon kaptam magam, hogy a könyvek a társaim. Élveztem, hogy minden egyes lapozással valami újat, valami izgalmasat fedezhetek fel, ez az érzés pedig máig velem maradt. A legnagyobb örömöm mégis az, ha a saját történeteimet mesélhetem el. Minden akkor kezdődik, amikor az első mondatot megformálom. A szereplők, a sorsok, a vágyak életre kelnek, ebből még bármi lehet – gondolom ilyenkor. Cselekményeimben családi történetek, izgalmas esetek, rejtélyes és váratlan fordulatok kapnak főszerepet. Olykor szívesen tartom az olvasót kételyek között, és elégedett vagyok, ha azzal csukja be a könyvemet: „Ezen még gondolkoznom kell egy kicsit.” Nem sokban különbözöm a séftől, hiszen olyan ez, mintha alapanyagokat kevernék össze a konyhában: a semmiből megszületik valami új, ami azelőtt nem létezett. Nincs ennél varázslatosabb.
Ki vagyok én ezen kívül?
Van, hogy sütök, és édes illatokkal töltöm meg az otthonomat, vagy számolom a leúszott métereket a medencében, és boldog vagyok, ha sikerül növelnem a távot. A családom jelenti a horgonyt, amelyhez mindig kiköthetek, a barátaim a vidámságot, a Balaton a pihenést, az utazás pedig a határtalan szabadságot, amely az inspirációs pillanataimat táplálja.
Szeretettel alkotott írásaimat boldogan nyújtom át. Örömteli perceket kívánok!
Bővebben: https://haffnerorsolya.hu/
Haffner Orsolya könyvei
Haffner Orsolya könyvei országszerte elérhetők a nagyobb könyvesboltokban illetve több online webshopból is megrendelhető!
