A könyv története egy Baba-Apa Facebook-csoporttal indul, merthogy az egyik tag itt írta le az édesapjával kapcsolatos érzéseit. Ezt a csoportot ti hoztátok létre?
Tóth Adorján: Én 2018-ban léptem be a csoportba, ami akkor még nem volt olyan régi, és csak néhány száz tag volt, év végére pedig már én lettem az adminisztrátor.
Milyen témák vannak egy ilyen apás csoportban?
TA: Sokféle, de mégsem mondanám azt, hogy ez egy pasis csoport, mert túl sok sztereotip rezgést hordoz, hiszen itt nemcsak autókról, fociról, szerszámokról vagy szexről van szó, hanem bármiről. Természetesen a gyereknevelésről, ezek nehézségeiről vagy szépségeiről is akadnak gondolatok, de receptek is gyűlnek, és sok esetben igen komoly témákat vitatunk meg. Kifejezetten szeretem, hogy van, aki rendszeresen oszt meg például verseket.
Street Gábor Huba: Ez így van, néha nagyon komoly beszélgetések alakulnak ki, mert nekünk, apáknak sem könnyű, ha például nem kiegyensúlyozott a közös gyerek láthatása, vagy ha a kislányunkból nagylány lesz. Természetesen könnyedebb témák is felbukkannak, mint például beszámoló egy-egy szülői értekezletről, ami éppúgy lehet meghökkentő, ahogy megmosolyogtató.
Apák – megannyi apa, megannyi történet / Fotó: Baba-Apa csoport
Az Apák című kötet személyes történetek gyűjteménye. Hogyan vetődött fel, hogy könyv szülessen ezekből?
TA: Apák napján írta meg egy apatársunk a történetét, a friss gyászát, merthogy az első apák napja volt éppen, amit az édesapja nélkül töltött. Ez olyan ösztönző erővel bírt, hogy nagyon sokan, több mint 130-an önként csatlakoztak, és ők is megírták a történetüket. Ekkor jött Huba, aki szintén a csoport tagjaként jelentkezett, hogy mi lenne, ha könyvet adnánk ki belőle, és teljes mellészélességgel vetette bele magát a szerkesztői munkába.
Mi alapján válogattátok ki a történeteket?
SGH: Rengeteg fájdalmas és felemelő történet került be a csoportba. Volt olyan, amit a papír nem tűrt volna el, még szerkesztéssel sem, így azokat kénytelenek voltunk kihagyni. Voltak olyanok is, akik megvárták a megjelenést, és ekkor írták meg, hogy mi történt velük, és akkor derült ki, mennyi Márquez-i történet van egy-egy ember mögött. Egészen elképesztő, hogy mit hoz elő az emberekből ez a könyv; sokan olyat fogalmaznak meg általa, amit évekig, évtizedekig hordoznak, és még maguknak sem tudtak kimondani.
A könyvben előkerül az alkohol, néhol az agresszió. Sokat ,,módosultak” az apák az utóbbi évtizedekben, de le lehet vetkőzni azt, amit otthon láttunk, vagy van ebben egyfajta örökölt sors?
SGH: Ezek az apák, akik megírták a történetüket, mind azon vannak, hogy a saját történetük ne ismételje önmagát. Nemcsak ők töltekeznek ezekből az írásokból, hanem bárki, hiszen mindenkinek van apaélménye, még annak is, akinek nem volt jelen az apja az életében.
TA: A mi generációnkban sok ilyen akad, hiszen a könyvben felbukkanó apaképek rendkívül hasonlóak. Sok helyen előkerül az alkohol, a függőség, de bármi húzódik is a gyerekkorból máig ható fájdalom mögött, a különböző történetek valahol mégis hasonlóak. Ezért is kértünk meg ismert embereket, hogy ők is írják meg a gondolataikat a könyv történeteit olvasva, mert ezek is azt igazolják, hogy a mindennapi és az ismert ember e tekintetben nem különböznek egymástól: hiába tartanak máshol, vagy vitte őket a sors máshova, ettől még indulhattak ugyanonnan. Huba egyébként zseniálisan szerkesztette a kötetet, mert rendkívül szép ívet jár be azzal, hogy a túlnyomórészt szomorú történetek közé pont jókor illesztett be egy-egy pozitívat: ezzel megmarad a nyomasztó, szorongató érzés, mégis felemel. Úgy marad fajsúlyos és nehéz, hogy közben mégsem nyom agyon. De ehhez az érzethet Madarász Gergely illusztrációi is nagyban hozzájárulnak.
Milyen visszajelzéseitek voltak a könyvvel kapcsolatban?
TA: A legfontosabb és legelőremutatóbb visszajelzést maguk a történetek kapták, amikor az apák egymás között kritika, ítélkezés, poénkodás nélkül fogadták: mintha tábortűz körül hallgattuk volna meg egymást néma, bátorító csendben. Lelkileg is erőpróba volt az a két hét, amíg ömlöttek a történetek és a hozzászólások.
SGH: A könyvről pedig többen mondták, hogy hiánypótló, és mi is így érezzük, mert az apák talán kevesebb teret kapnak, ekképp kisebb a fórumuk arra, hogy megosszák a gondolataikat. Ezek a történetek róluk szólnak, de nemcsak apáknak, hanem mindenkinek: akinek jó kapcsolata volt az apjával, akinek kifejezetten rossz, hogy az apukája már csak az emlékeiben él tovább, és persze azoknak is, akik szeretnének akár csak egy morzsányival is jobb apává válni.
Az Apák című kötet megvásárolható a Helyesen magyarul standjánál a 2025-ös Nemzetközi könyvfesztiválon október 2. és 5. között.
