2020. ápr 15.

Nemrég részt vehettem Aradi Tibor és Varga Ferenc József kedvenc humoristáim könnyfakasztó előadásán, ahol vendégelőadóként fellépett Orbán Sándor is. Ugye ismerős a név? És a fotó alapján esetleg az arc is? Én is így voltam vele, ezért a kíváncsiságomat kielégítendő előadás után beszédbe elegyedtünk.

– Kedves Sándor! Én már tudom, honnan ismerhetnek a kedves olvasók. Mesélsz nekünk egy kicsit magadról, a múltadról, hogy mindenki a homlokára csaphasson, hogy „Tényleg!”?

– Először is! Köszönöm szépen a kérdéseket. Őszintén remélem, hogy képes leszek összefüggő válaszokra.

1990-ben kollégámmal – Wéber Tamással, Showder duó néven – és még sok fiatal, tehetséges emberrel elindultunk a Magyar Rádió Humorfesztiválján, ahol nagy szerencsénkre – és a közönség nyomására – eljutottunk egészen a döntőig. Olyan emberek kerültek hirtelen az érdeklődés középpontjába, mit Bach Szilvia, Maksa Zoltán, Éles István, Holló Színház, Ayala és Brindisi. Ezután a hangos siker után az MTV megkereste Maksa Zolit, és felajánlott neki megjelenési lehetőséget. Így lett az ezután 15 évig futó Maksa Híradó, ami a Szeszélyes Évszakok egyik legerősebb blokkja lett.

Még egy apróság! Az egyik legérdekesebb eset a Humorfesztivál versenye alatt, hogy a döntőt – vagy a középdöntőt – a Villányi úton rendezték pont akkor, amikor a taxisok lezárták Budapestet. És mi – a fent említett előadók – együtt sétáltunk át Pestről Budára a Szabadság hídon. Beszélgetve, kissé szorongva, hogy mit hoz az este.

Este visszafelé már felszabadultan röhögcséltünk a közönséggel és kis „stand-up” műsorokat adtunk a sétálóknak. Éles Pista barátom volt a legnépszerűbb Torgyán József paródiájával. (Őt a mai napig nem lehet legyőzni hangutánzásban.) Volt abban az estében valami erősen felemelő és megnyugtató. Kedvenc emlékeim közé rejtettem valahová az agyam egyik tekervényébe.

93660236_655712921884868_7850249036450758656_n.jpg

– Amellett, hogy humoristaként már jó ideje ismerhetünk, kiderült, hogy magyartanárként dolgozol. Hogy fér meg a két munka egymás mellett?

– Először is! Azt gondolom, hogy egyik sem munka. Mind a kettő – mint ahogy az élet is – játék!

A szülők mára megszokták, hogy Sanyi bácsi nem az a normális, konvencionális tanár. A gyerekek jóval előbb ráéreztek erre. Nagyon jól tudunk együtt dolgozni. És ami a legérdekesebb: SZERETNEK ISKOLÁBA JÁRNI.

Most, hogy önkéntes karanténban ülök itthon, folyton arról érdeklődnek, hogy mikor lehet már megint iskolába járni.

Először büszke voltam magamra: Hogy na! Ekkora király vagyok. De azután valamelyik elszólta magát, hogy hiányzik a melegszendvics, amit a büfében lehet kapni.

A kollégák is szeretik, hogy nem mindig lehet tudni a mondatom elején, hogy mi lesz a vége.

– Mint az előadáson kiderült, Te fedezted fel Aradi Tibort, Te indítottad el a humorista pályán. Mesélnél nekünk erről? Hogy történt az „eset”?

– Tibi! A fiaim után rá vagyok a legbüszkébb a világon. Furcsa családból jöttem. Szerettük egymást. Már akkor sem volt ez nagy divat. És a nagyszülőktől, szülőktől azt tanultam, ha a szívem súg valamit, akkor hajrá!

És amikor Tibi beállított, azt súgta a szívem, hogy ha ez a fiatalember bármit képes megtenni, hogy humorral foglalkozhasson, akkor a legnagyobb szemétség az lenne, ha én nem segíteném. És kiderült, hogy iszonyú jól döntöttem. Itt most rengeteg a tehetséggel kapcsolatos kifejezés jönne: Mindenki írjon három szót Tibivel – és Varga Ferenc Józseffel – kapcsolatban, és a szavakból írjon egy szépen szerkesztett bővített mondatot.

Így történt. Az én szerepem ebben mindössze annyi volt, hogy nem engedtem, hogy elkallódjon. És nekem is fantasztikus volt látni, ahogy valaki a kezdeti szárnypróbálkozások után simán jobb
előadó – humorista lett, mint én valaha is voltam.

Most meg visszasegít a pályára. Köszönöm!

– Talán elárulhatjuk a Helyesen magyarul olvasóinak, abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a jövőben Te is szórakoztatni fogsz bennünket az írásaiddal, hozzászólásaiddal. Elárulod, miért döntöttél úgy, hogy mellénk állsz és vállalod ezt a feladatot?

– Nagyon szeretek írni. Még akár hülyeségeket is. Szeretem megosztani kicsit az embereket, és szeretek hosszan gondolkodni a semmiről.

Most például az jár a fejemben, hogy miért zavarják el a közterületekről a hajléktalanokat, amikor ők csak betartják azt, amit mondanak: Maradj otthon. És hát ők ott élnek.

– Orbán Sándor írásait, gondolatait itt is megtalálhatjátok:

– Ez egyelőre még nem készült el, de tudok mutatni egy fotót az agyamról. Egyelőre itt vannak, és az asztalfiókomról is… Ja! Elköltöztünk és az asztalfiók még nem került összerakásra.

Scroll to Top