A Tükörtó után Haffner Orsolya új regénye, Az Ikerfák ismét Arlingtown titkokkal teli világába kalauzolja az olvasót. A szerző folytatásként, mégis önálló történetként építette fel a könyvet, amelyben a múlt bűnei, elhallgatott igazságok és sötétebb bűntények kerülnek a középpontba. Interjúnkban Haffner Orsolya mesél az Ikerfák születéséről, az írás folyamatáról, valamint arról, miért választotta ismét a Helyesen Magyarul csapatát a szerkesztéshez és kiadáshoz.
A Tükörtó után sok olvasó kíváncsian várta, hogy lesz-e folytatás. Mikor és hogyan született meg Az Ikerfák ötlete?
A Tükörtó megjelenése után sok visszajelzést kaptam arról, hogy az olvasók szeretnének még többet tudni Hectorról és Elzáról. Bár eredetileg önálló történetnek szántam, hamar világossá vált számomra, hogy a múlt még nem zárult le – sem a szereplők számára, sem az én számomra. Mialatt A Tükörtót írtam, hallottam magamban Hector hangját: „Vannak dolgok, amelyeket nem lehet eltemetni.” Ez lett az alapja egy még izgalmasabb és még személyesebb nyomozásnak, amelyben két fa szimbóluma is fontos szerepet kap. Innen jött a regény címe: Az Ikerfák.
Miben más ez a regény, mint az előző – hangulatában, történetvezetésében, üzenetében?
Az Ikerfák hasonló tónusú regény, mint A Tükörtó, de sötétebb bűntényekről szól. Míg az első könyvben a múlt felderítése, a családi titkok kibontása és a lelki sebek feldolgozása állt a középpontban, addig Az Ikerfákban sokkal erősebben jelenik meg a hatalommal való visszaélés, a manipuláció és a bűnszervezetek világa. A történetvezetés dinamikusabb, és a feszültség fokozatosan épül. Itt is több idősíkon mozgunk.
Ha egyetlen mondatban kellene összefoglalnod: miről szól Az Ikerfák?
Az írói folyamat
Mi inspirálta a történet újabb szálait, szereplőit?
Volt-e olyan rész, amit különösen nehéz volt megírni? És olyan, ami szinte „magát írta”?
Mindkettőre tudok példát mondani. Nehezen született meg az a fejezet például, amikor Hectornak szembesülnie kellett egy olyan igazsággal, amely mindent megváltoztat Elzával kapcsolatban. Itt fontosnak találtam az érzelmi mélységet, de nem szerettem volna túlzásokba esni. Ezt a részt sokszor újraírtam, amíg végül el nem értem az eredményt.
Ezzel szemben Gillien bizonyos jelenetei – például amikor elvegyül az ünnepségen, vagy amikor titokban kihallgatja a háttérben zajló beszélgetéseket – szinte maguktól jöttek. A feszültség és a belső vívódás ábrázolása könnyen ment, úgy éreztem, mintha én is jelen lettem volna az eseményeken, amelyeket utána már csak le kellett írnom.
Milyen érzés volt visszatérni a szereplőkhöz és az általad megteremtett világba?
A kiadói együttműködés
A Tükörtó után ismét a Helyesen Magyarul csapatát választottad a szerkesztéshez, korrektúrához, tördeléshez és nyomtatáshoz. Miért fontos számodra ez a közös munka?
Van olyan része a kiadási folyamatnak (szerkesztés, tördelés, borító, promó), amit különösen szeretsz, vagy ami mindig új lendületet ad?
Igen, több is. Tudom, hogy néhány író hosszúnak és fárasztónak találja a szerkesztést, én azonban nagyon szeretem ezt a folyamatot. Miközben javítjuk a szöveget, egyre jobbá válik a történet, mind szerkezeti, mind nyelvi szempontból. A többkörös folyamatban olyan hibák is előbukkantak, ami fölött korábban elsiklottam – ezekért a felfedezésekért mindig nagyon hálás vagyok a szerkesztőmnek.
Másik kedvencem a borító tervezése. Erre általában már a regény írása közben születik ötletem, de természetesen bátran hagyatkozom a szakemberre, akiben maximálisan megbízom.
Hogyan élted meg a közös munkát az Ikerfák esetében?
Az olvasókhoz szólva
Mit üzennél azoknak, akik A Tükörtó-t szerették, miért ne hagyják ki Az Ikerfák-at?
Mire számítson az, aki most ismerkedik veled először, és rögtön Az Ikerfák-at veszi a kezébe?
Van-e személyes üzeneted az olvasóidnak a könyv megjelenése kapcsán?
Te is szívesen kiadnád a könyved?
Szakértői csapatunk – titoktartási nyilatkozat aláírását követően – szívesen átnézi a kéziratodat, és tanácsot ad abban, hogyan tudnád sikerrel kiadni!

Hollósy Éva
Szerkesztő, korrektor, irodavezető
