Blog

Van rá klassz egyszavas válasz is: kitartóan! Ez viszont most egy cikk, szóval megpróbálom kifejteni. Hol volt, hol nem volt, az USA-ban még a 70-es években volt egy fickó, aki eszelősen nagy mennyiségű könyvet adott el, mint utcai könyvárus… 

Egyszer megnézték, hogy az utcai könyvügynökök közül ki teljesítette a legnagyobb eladást, és toronymagasan ez az ember volt, aki a legtöbbet adta el. Odamentek, és megnézték, mit csinál, mi a titka, hogy lehet ekkora számokat hozni utcai könyvárusként. Az ember egy nagyon forgalmas utcasarkon állt az aznapi könyvcsomaggal, amit leszállítottak neki reggel, és minden járókelőnek, aki elment mellette, ennyit mondott: – Vedd meg ezt a könyvet! 

Volt, aki odébb ment vagy kikerülte, de elég sokan megnézték, belelapoztak. Emberünk állt, mosolygott, ha szóltak hozzá, csak mosolyogva bólogatott, végül az emberek vettek tőle. Addig állt ott, míg minden könyv el nem fogyott, gyakran 10–12 órát. 

Három dolog derült ki a pasasról: 

1. Nem beszélt angolul, egyetlen mondatot tudott: Vedd meg ezt a könyvet! Ezt viszont a siker érdekében megtanulta nagyon erős szándékkal, meggyőzően mondani. Mivel nem tudott válaszolni, nem is értette a vevőket, mindent elfogadott, mindenre kedvesen igent mondott, és ezt szerették a vevői.
2. Nem emelhetett 5 kilónál többet, vagyis nem engedhette meg magának, hogy megmaradjon könyv, mert nem tudta volna elcipelni, tehát mindenképp el akarta adni az összeset, mert nyelvtudás nélkül és rossz fizikummal más munkát nem kapott volna.
3. Jól keresett vele, mert a könyveladás magas jutalékot adott, így motivált volt a nap végére. 

Ez a történet a könyveladás szempontjából nagyon tanulságos. 

SZTORI kell 

Először is ez egy sztori. Hogy így történt-e? Én így hallottam az ükapámtól, vagy a fodrásznál a szomszéd széken ülőtől, aki a zöldségesnél hallotta, hogy mesélte neki valaki, hogy az anyósa ezt hallotta a liftben… Valójában nem tudjuk. 

Ez hazugság? Dehogy! A sztori maga akár meg is történhetett volna, nem egy konkrét emberről, hanem egy mesebeli példabeszédről van szó. Naszreddin hodzsáról sem gondolja senki, hogy minden története vele esett meg, ahogy Igazmondó Mátyás sem valós figura, még ha volt is ilyen nevű királyunk. 

Ez érdekes? Persze! Te is tudni akartad a könyveladás titkát! 

Azonnal át tudom ültetni a gyakorlatba? Hmmm – persze! Vagy mégsem? Ha csak ennyi volna, akkor a nép éjjel-nappal olvasna, az írók meg csak úgy ontanák a köteteket, és senki nem keresne itt könyveladási tippeket, mert csak odaadnák valakinek, aki kiáll a Blahára, és heteken át eladja azokat. A Blaha tele volna emberekkel, akik ezt csinálják. És végül hatásos volna a dolog? Rád bízom a választ…

Nézzük meg, mégis mi a fenti történet tanulsága!

Erős szándék arra, hogy eladja a könyveket. Nem szorongani azon, hogy majd nem értik, vagy leszólják, bármit mondanak róla, csak elfogadóan mosolyogni. Rászánni az energiát (pénzt), hogy eladd a könyvet. Ha a példatörténetben a csávó nem élt volna meg a könyveladásból, nem csinálta volna! Ha nem érte volna meg, nem áll kint akár 12 órát! Az is kiváló tanulság, hogy bárkinek engedni kell, hogy bele tudjon olvasni a könyvembe. Keresni egy helyet, ahol baromi sokan vannak, és ott magamra vonni a figyelmet. Még úgy is, ha esetleg rosszat mondanak rólam. (Ha nem értem, mit mondanak, ez esetben komoly előny tud lenni.) Ugyanazt a mondatot egymilliószor elmondani. 

Fordítsuk le a fenti történetet 2025-re! 

– Az ember, aki a könyvet eladja, ma már egy landingoldal, egy webshopoldal, ahol a következők vannak: vonzó borító, betekintő a könyvbe, egyértelmű utalás arra, hogy a vevő vegye meg ezt a könyvet, valamint egyszerű fizetést biztosító form. Gyors szállítás, hogy a könyv hamar odaérjen. 

– A tér, ahol az emberek mozognak, a közösségi média. A forgalmas téren a legjobb helyet ma a magánkiadás és a kiadói könyvkiadás esetében is a szerző magának jelöli ki. Ha mesekönyvet árul, az óvoda előtt kell állnia, vagy a gyerekrendelőnél, vagy az edzés előtt az uszodában.

– A placc, amit kijelöl magának, a saját közösségimédia-felülete. Ez a hely, ahol ezerszer kell elmondania, hogy vegyél könyvet, és fel kell keltenie az emberek figyelmét, oda kell nyújtani a kiadványt, hogy azt sokan lássák. 

Mit rontanak el az írók? 

Mástól várják, hogy őket ismertté tegyék. Ez nem fog bekövetkezni. Aki ebbe nem akarja beletenni vagy a saját munkáját vagy a pénzét, de legfőképp mindkettőt (vagyis nem akarja megfizetni a legsikeresebb könyvügynököt), vagy retteg mások véleményétől, vagy attól tart, hogy majd nyomulósnak tartják. (… jut is eszembe: mi történne veled, ha sok könyvedet olvasnák, és nyomulósnak gondolnának?) Azt várják, hogy majd a könyv magától eladja magát, vagy csak egy kis mellékutca kapualjából ugranak elő néha halkan… Rettegnek a könyvpiactól, a zsákos embertől, a rézfaszú bagolytól és a saját olvasóiktól. 

Hogyan lehet ezt kijavítani? 

Van, akinél sehogy. Nekik a legjobb, ha a könyvük a baráti kör számára megjelenik 20–30 példányban. Van, akinél pedig sikerülhet, ha közösen átgondoljuk, mi a számára legjobb könyv, a számára legklasszabb „utcasarok”, a neki legjobb egy mondat, és rászánjuk a pénzt meg az időt…