A Helyesen magyarul gondozásában kerül a boltok polcaira a Tinillem című kötet, mely bővített kiadásban és teljesen megújult köntösben jut el az olvasókhoz. A kötetről és az illemről a szerzővel, Surányi Tímeával beszélgettünk.
Az első, 2018-as kiadásból több mint 11.000 példány elkelt. Gondoltad volna, hogy ekkora az igény egy ilyen kötetre?
Amikor megírtam a könyvet, számomra csak az volt a fontos, hogy tudjak segíteni azoknak a gyerekeknek, akiknek valamilyen oknál fogva nincs mintájuk a helyes viselkedési szabályokra. Idővel egyre több nagymama jelentkezett és köszönte meg, hogy talált egy könyvet, amit kiskamasz unokája végre elolvasott, és nem csak unottan a könyvespolcra tett. Később már a szülők is felfedezték, és az ő visszajelzéseik alapján is boldogan nyugtáztam, hogy célba ér az üzenetem. Visszatérve a kérdéshez, kezdetben nem gondoltam, hogy ilyen nagy igény lesz a könyvre.
Hat év nagy idő, különösen egy olyan rohamosan változó világban, amiben élünk. Mi változott az utóbbi hat évben, ami a bővített kiadásba is bekerülhetett?
A gyerekek közösségimédia-használata nagyon megváltozott. Egyre több felület van, amit használnak, és egyre több időt töltenek el a virtuális világban. Ezenkívül azok a dolgok, amik korábban egyértelműek voltak – gondolok itt például az idősekkel szembeni előzékenységre, egymás iránti tiszteletre –, ma már sajnos sok esetben feledésbe merültek.
A Tinillem csupán a tiniknek szól, vagy felnőttként is tanulhatunk belőle?
Elsősorban gyerekeknek szól, de sok visszajelzés alapján mondhatom, hogy a felnőttek is találhatnak benne olyan illemszabályt, amivel esetleg még nem találkoztak, vagy másként gondolták használatát.
Az első kiadást sok nagyszülő megvásárolta az unokájának. Ennek mi lehet az oka? Ekkora különbség lenne az illemet illetően a generációk között? Létezik, hogy a fiatalok a hatvanas vagy nyolcvanas években illedelmesebbek voltak, és értetlenül nézik, amit most látnak?
Nagyon nagy különbség van a két generáció között az illem területén, ha a nagyszülőket és unokáikat nézzük. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a fiatalok illetlenek, hanem inkább azt, hogy szabadabb világban élünk, több minden megengedett. Régen, amikor több generáció élt együtt, a nagyszülők sokat voltak a gyerekekkel, és ők bizony keményen betartatták az illemszabályokat. Ma a szülői mintát tartom a legfontosabbnak. Fontos, hogy ne csak beszéljünk róla, hogy mit hogyan illik, hanem mi, szülők is úgy viselkedjünk.
Mi az illem? Van recept rá, vagy valamelyest mindenki saját belátására van bízva, hogy mi ,,fér bele”?
Nagyon fontos a másik iránti tisztelet, odafigyelés. Szintén idetartozik a kulturált beszéd. Ha ezeket figyelembevéve kommunikálunk, akkor nem tudunk illetlenül viselkedni.
Változik-e az illem: illik most olyat tenni, amit akár húsz, harminc vagy ötven éve nem illett?
Ó, hogyne! Nem is olyan régen még a legtöbb gyerek magázta a nagyszüleit, szüleit. Ma már ez ritkaságnak számít. Igaz, hogy régebben, de volt olyan szabály, hogy a gyerekek nem szaladgálhattak a házban, és ha ki akarták tombolni magukat, az udvarra kellett kimenniük. A hatvanas-hetvenes években például, ha vendégek érkeztek, vagy vendégségbe ment a család, a gyerekeknek csendben kellett lenniük, csak felnőtt engedéllyel szólalhattak meg. Szerencsére ezek a szabályok számunkra már ismeretlenek.
Mi tűnhet el a jövőben? Mi a helyzet például a tegezéssel? Ma már sokkalta lazábban van kezelve, mint néhány évtizede volt.
Az étkezőasztalnál való viselkedés egyre lazább, egyre „szétesettebb”. A tegezéssel is ugyanez a helyzet. Ma már a családokban csak nagyon elvétve van olyan, hogy egy unoka magázza a nagyszülőjét, dédnagyszülőjét. Hivatalos helyeken a magázódás helyét azonban nem vette át a tegeződés, így annak eltűnése véleményem szerint a közeljövőben nem fog bekövetkezni.
Bár egy könyv megjelenését követően talán korai ez a kérdés, van-e még könyvterv a fiókodban, és ha igen, milyen témán dolgozol?
A fiókomban nincsen, de a fejemben mindig születik valami. Nagyon érdekelnek a régi illemszabályok, szeretem hallgatni az idős ismerőseimet, amikor mesélnek egy-egy történetet az életükről. Szívesen megírnám, hogy hogyan alkalmazták régen az etikettet, és azt, hogy hogyan is szegték meg az illemszabályokat, hiszen viccesebbnél viccesebb történeteket hallottam már.