Mikor válik egy gyerekkori naplóíróból regényíró? Hogyan születik meg egy karakter, akinek külön személyiségprofilja van? És miért fontos, hogy egy „gonosz” szereplőben is legyen valami emberi? Többek között ezekről beszélgettünk Haffner Orsolyával, akinek A Tükörtó és Az ikerfák című kötetei egyre erősebb helyet követelnek maguknak a hazai krimi és családregények világában. A Helyesen magyarul gondozásában készült könyvekről szóló interjúban szó esik gyerekkori olvasmányélményekről, Agatha Christie-ről, naplóírásról, karakterépítésről és arról is, mikor érezte először úgy, hogy valami maradandót alkotott.
Ha azt kérdezném tőled, hogy honnan jött az írás és a könyvek szeretete, hova repülnél vissza időben?
Haffner Orsolya: Óvodás koromban már tudtam olvasni. A szüleim tanítottak meg rá, illetve részben magamtól is ráéreztem. Szerencsére egy olyan korban nőttem fel, amikor még nem volt internet, és ezt ma már különösen hasznosnak tartom. Akkoriban a könyvek jelentették a szórakozást, a kikapcsolódást és az élményt. Az első meghatározó olvasmányaim természetesen a mesék voltak: Benedek Elek történetei, a Világszép Nádszálkisasszony vagy később a Mary Poppins-sorozat. Nagyon korán megszerettem a regényeket is, kamaszként pedig már minden érdekelt, ami a kezem ügyébe került.
Ez azért akkoriban is ritkaságnak számított, hogy egy kamasz ennyire elmerüljön a fantázia, a regények, majd a krimik világában.
Haffner Orsolya: Igen, a szüleim nagyon szerettek olvasni és művelődni, innen eredt az én érdeklődésem is. Nyitott emberek voltak, rengeteg könyv vett körül minket. Apukám például Rejtő Jenőt adott a kezembe, de ugyanúgy forgattam Agatha Christie-t is. Tinédzser éveimben pedig már pszichológiai és önismereti könyveket is kézbe vettem.
Levelek a nagymamának
Az írás nem a regényekkel kezdődött, hanem egy sokkal személyesebb, már-már megható történettel. Elmeséled, hogyan indult?
Haffner Orsolya: Már nagycsoportos óvodásként leveleket írtam a vidéken élő nagymamámnak. Később tudtam meg, hogy mindegyiket eltette. Persze tele voltak helyesírási hibákkal, de neki ez nem számított.
Mit éreztél akkor, amikor megírtad ezeket a leveleket?
Haffner Orsolya: Azt, hogy valamit létrehoztam. Ma már úgy gondolom, ugyanezt érzi egy festő, egy keramikus vagy akár egy kertész is. Hogy ami addig nem létezett, egyszer csak testet ölt. Ez az érzés nagyon korán megérintett. Később elkezdtem naplót írni, és ezt egészen felnőttkoromig folytattam. Először csak eseményeket jegyeztem le, aztán rájöttem, hogy gondolatokat, érzéseket, aggodalmakat is meg lehet fogalmazni. Tulajdonképpen ez adta az írás alapját.
„A regényírással valami olyat hozok létre, ami addig nem létezett.”
Mit jelent számodra az alkotás?
Haffner Orsolya: Azt, hogy a fejemben lévő kósza gondolatokat képes vagyok szavakba önteni. A regényírásnál létrejön egy új világ, ami addig nem létezett. Ez ráadásul fizikailag is megfogható, mivel a végén a kezemben tarthatom a könyvemet. Furcsán hangzik, de valóban ilyen érzés. Mintha az ember a saját gondolatait, érzéseit, belső világát vetítené ki a papírra.
,,Olyan, mintha kivetíteném a fejemben lévő dolgokat.”
A Tükörtó születése egészen hétköznapi, kissé misztikus pillanatból indult. Mi indította el a történetet?
Haffner Orsolya: A lányommal egy Budapest-környéki tónál kirándultunk. Borús idő volt, téli hangulat, de a táj magával ragadott, minden nagyon misztikusnak tűnt. Ott fogalmazódott meg bennem először, hogy ebből írhatnék egy történetet.
A könyvből végül egy különleges műfaji elegy született, ugyanis nem egy „szimpla krimi” lett A Tükörtóból.
Haffner Orsolya: Én ezt családtörténetbe ágyazott bűnügyi regénynek nevezném. A Librinél és a Líránál krimiként szerepel, ami érthető, de számomra ennél összetettebb a műfaja.
„Olyan regényt akartam írni, amit nem szívesen tesz le az olvasó.”
Miért pont ezt a két műfajt vegyítetted?
Haffner Orsolya: Egyszerűen azért, mert izgalmas könyvet akartam írni. Amit az ember nem szívesen tesz le. Mindig szerettem a rejtélyeket, a több szálon futó történeteket.
A Tükörtó és Az Ikerfák című regényeket a Hector Connell esetei sorozat részeként ismerjük, aki a főhőse a történeteidnek. A bűnügyi rész sok komment szerint meglepően kidolgozott. Komoly előkészítő munka áll mögötte?
Haffner Orsolya: Dokumentációt vezettem arról, ki mikor született, hol tartózkodik, mit tudhat egy adott pillanatban. Volt, hogy rájöttem: egy szereplő nem tudhatott egy bizonyos információt egy adott fejezetben, ezért át kellett írnom jeleneteket.
Mi a helyzet a figurák összetett pszichológiai hátterével kapcsolatban?
Haffner Orsolya: Nagyon fontosnak tartom, hogy minden szereplőnek legyen gyengesége vagy hibája. Ez viszi előre a történetet, ettől válik emberivé. A profilozás hosszú időt vett igénybe, mire az első történet megszületett.
Hector Connell saját bevallásod szerint nem tökéletes hős. Mi az ő téveszméje?
Haffner Orsolya: Hogy a siker mindent megold. Ő egy szerethető, intelligens oknyomozó, aki megszállottan keresi az igazságot. Közben viszont hajlamos háttérbe szorítani az emberi kapcsolatait és a magánéletét. A regények antagonistái sem egydimenziós karakterek. Gyerekkorban működik a Hófehérke-típusú mese, ahol van egy gonosz és egy jó szereplő. A való élet nem ilyen. Úgy gondolom, fontos megérteni, mi vezet el valakit odáig, hogy rossz döntéseket hozzon. Nem felmenteni akarom őket. Inkább megmutatni, hogy még egy nagyon sötét karakternek is lehetnek emberi vonásai.
Az Ikerfák már a sorozat második része. Jól tudom, hogy készül a folytatás?
Haffner Orsolya: A Tükörtó után egyértelmű volt számomra, hogy a történetet nem hagyhatom annyiban. Megszületett a Hector Connell esetei sorozat ötlete, Az Ikerfák, jelenleg pedig a harmadik részen dolgozom. Közhelynek tűnhet, de tényleg olyan érzés, mintha a szereplők idővel szólnának nekem, hogy merre kell továbbvinni a történetet.
Ilyen profi háttérrel mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást Hector Connell eseteinél?
Haffner Orsolya: Az Ikerfáknál például sokat dolgoztam azon, hogy természetesebbek és dinamikusabbak legyenek a párbeszédek. Ezeket és a szerkesztői visszajelzéseket próbáltam beépíteni.
Korábban említetted, hogy két nagy álmod volt az életben. Megvalósultak?
Haffner Orsolya: Szerencsére igen. Az egyik a doktori fokozat megszerzése, a másik pedig egy regény megírása.
Mi jelenti számodra a legértékesebb kommentet vagy kritikát a műveiddel kapcsolatban?
Haffner Orsolya: A célom az, hogy az olvasó ne akarja letenni a könyvemet. Ha valaki építő jelleggel mond valamit, azt mindig megpróbálom végiggondolni. Elengedhetetlen, hogy íróként fejlődjünk, alakuljunk. Jómagam úgy érzem, Az Ikerfák több szempontból is erősebb lett, mint A Tükörtó. Úgy tűnik, a közönség is hasonlóképpen gondolja, ugyanis Az Ikerfák második kiadása nemrégiben került a boltokba.
A szerzőről:
Azt mondják, a legjobb történetek azok, amelyek a szívre hatnak. Az írás számomra nemcsak szenvedély, hanem megszelídíthetetlen folyó, amely az ereimben folyik. Nevezhetném művészeti formának vagy kreativitásnak is, esetleg a szavak táncának, amelyek az emberi érzelmeket és sorsokat igyekeznek megmutatni. Amikor egy történeten gondolkozom, a mondatok önmaguktól alakulnak. Időnként magam is meglepődöm: az események sodornak magukkal, és az elején gyakran még nem tudom, hogyan végződnek majd. Micsoda kaland!
A legélvezetesebb, hogy a képzelet nem ismer határokat: a valóság és az álom úgy fonódik össze, ahogy a fejemben megjelennek. Van, hogy egy szereplőm hozzám szól: „Várj, én itt máshogy cselekednék!” – ilyenkor meghallgatom, és írom, amit diktál. Mennyire drukkolok, hogy elég gyors legyek követni! Ki tudná legjobban, mi bújik meg a feltárásra váró rejtett világ mögött, ha nem ő? Én csak közvetítő vagyok.
Gyerekként számos naplót teleírtam, később pedig azon kaptam magam, hogy a könyvek a társaim. Élveztem, hogy minden egyes lapozással valami újat, valami izgalmasat fedezhetek fel, ez az érzés pedig máig velem maradt. A legnagyobb örömöm mégis az, ha a saját történeteimet mesélhetem el. Minden akkor kezdődik, amikor az első mondatot megformálom. A szereplők, a sorsok, a vágyak életre kelnek, ebből még bármi lehet – gondolom ilyenkor. Cselekményeimben családi történetek, izgalmas esetek, rejtélyes és váratlan fordulatok kapnak főszerepet. Olykor szívesen tartom az olvasót kételyek között, és elégedett vagyok, ha azzal csukja be a könyvemet: „Ezen még gondolkoznom kell egy kicsit.” Nem sokban különbözöm a séftől, hiszen olyan ez, mintha alapanyagokat kevernék össze a konyhában: a semmiből megszületik valami új, ami azelőtt nem létezett. Nincs ennél varázslatosabb.
Ki vagyok én ezen kívül?
Van, hogy sütök, és édes illatokkal töltöm meg az otthonomat, vagy számolom a leúszott métereket a medencében, és boldog vagyok, ha sikerül növelnem a távot. A családom jelenti a horgonyt, amelyhez mindig kiköthetek, a barátaim a vidámságot, a Balaton a pihenést, az utazás pedig a határtalan szabadságot, amely az inspirációs pillanataimat táplálja.
Szeretettel alkotott írásaimat boldogan nyújtom át. Örömteli perceket kívánok!
Bővebben: https://haffnerorsolya.hu/
Haffner Orsolya könyvei
Haffner Orsolya könyvei országszerte elérhetők a nagyobb könyvesboltokban illetve több online webshopból is megrendelhető!
